A tábor kapcsán az egyik létfontosságú momentumot kihagytam, ami pedig A NUTELLA volt. (Mire el nem lehet pazarolni a nutellát xd)
Másfelől pedig rengeteg időn volt a testem süttetése mellett gondolkozni. Először is idővel mindenhol kijön egy-két probléma, amit hogy lehetne megoldani? Hát hogy ha beszélünk róla. Attól, hogy nem beszéljük meg még ott van, és addig ott is marad még meg nem beszéljük! Ez egy nyitott kérdés. Már csak egy valami hiányzik.->Vajon mi is lesz a vége?
Most valahogy arra jutottam, hogy ha (egy) akármilyen problémát megtudunk oldani, az egyfajta lépést jelent a kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése